Sok mindenért lehettünk hálásak nyáron

35/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2014-ben."  

Emma: nyárvégi tündér.

Nagylány

Mostanában nagyon nagylányos ez a lány, sokszor nagyon (nagyon) nehéz megértetni vele, hogy nem lehet mindig minden úgy, ahogy ő szeretné (akkor sem, ha óriáshisztit tart), aztán néha megcsillant egy egy csodát, amivel megmutatja nekem, hogy minden jó, és hogy megéri. Amikor azt mondja "emelem poharam mamira, aki nagyon szép, és akihez hozzábújok" és felemeli a rózsaszín műanyag vízzel teli poharát. Vagy "az összes barátom megy a obiba, és én is megyek majd a obiba, mert nagy leszek", és belegondolok, hogy lassan majd tényleg el fog menni az oviba, és én reggelente egy kicsit elengedem őt, és nehéz lesz. Vagy úgy csinál, mint a mamika, és fényképez, sokat, és nagyon büszke magára. Sokat nőtt mostanában.

34/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2014-ben."  

Emma: mindig a nyomomban, mindig ugyanazt csinálja, mint én - ő a legőszintébb tükröm, és nap, mint nap emlékeztet arra, hogy ami én vagyok, csakis azzal nevelem őt. Most éppen a régi fényképezőgépemen tanul fényképezni (engem, papit, Lilit és az összes játékát egészen az utolsó darab színes ceruzáig), és ámulattal magyarázza nekem, hogyan is kell fotózni, majd mutatja büszkén a képeit. 

Emma és Mami

Kisoroszi